TÓALMÁS

KOSSUTH CSALÁD

Az utóbbi években gyakran előfordult, hogy ismerősök megkérdeztek, mit tudok az egykor Tóalmáson élt Kossuth családról. Elkezdtem kutatni.

Kossuth Lászlóról és három fiáról közlök egy-egy rövid életrajzot.

KOSSUTH LÁSZLÓ (1828-1910)

Kossuthi és udvardi Kossuth László: apja Kossuth János losonci rendőrkapitány, anyja Morvay Zsófia. Született 1828. november 15-én Losoncon ( A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye losonci járásának székhelye volt, ma Szlovákiához tartozik).

Földbirtokos Tóalmáson, Pest megye volt törvényhatósági bizottsági tagja.

Elsők között állt Kossuth Lajos zászlói alá, az 1848. őszén a Duna-Tisza közén szervezett 13. Hunyadi huszárezredhez. Ezredénél 1849. június 4-én léptették elő őrmesterből hadnaggyá. Mivel ennek az ezrednek egyes részei különböző "frontokon" - a Feldunai-, a Délvidéki, valamint a Felső-magyarországi-, illetve Közép-tiszai hadseregben - szolgáltak, nem tudjuk hol, és milyen csatákban vett részt. Az viszont bizonyos, hogy 1849. augusztus 13-án Világosnál tette le a fegyvert. Neve ugyanis szerepel az ekkor készült jegyzéken.

Szoros rokoni kapcsolat fűzte Kossuth Lajoshoz, amit az is bizonyít, hogy utolsó percig kitartott mellette, az őrá nézve is tragikus végű szabadságharcban. Amikor elbúcsúztak a már végnapjait élő aradi várban, hogy fiatal (19 éves volt akkor László), lelkes, harcos unokaöccse ne maradjon pénz nélkül, Kossuth Lajos hat ezüst húszast és némi aranyat adott neki élelemre. Kossuth László azonban nem tudta követni őt az emigrációba, mert elfogták, és többedmagával vasra verve, hadifogolyként elhurcolták egy osztrák fogolytáborba, az olaszországi Modenába. Bár nagyon is szüksége lett volna a Kossuthtól kapott pénzre, szentségtörésnek tartotta volna, ha hozzányúl. Féltett ereklyeként őrizte. Először kabátja belső zsebébe varrva menekítette, majd később metszett poharak aljába olvasztotta. Kossuth László és társai háromévi fogság után szabadultak, amikor Ferenc József császár és magyar király amnesztiát adott nekik. Rongyosan érkeztek meg Modenából Bécsbe. A fiatal császár éppen valami ünnepségre hajtott, amikor észrevette az ágrólszakadt kis csapatot. Odaküldte egyik adjunktusát, aki így förmedt rájuk: "Hát kendtek mit akarnak itt!?" "Mi nem kendtek vagyunk, hanem magyar honvédtisztek, és szeretnénk hazamenni." - válaszolták. Ekkor bezárták egy kaszárnyába, és éjszaka áttették őket a határon.

László a felvidéki rokonoknál bujdosó édesanyjához ment először. Minden Kossuthot ellenségnek tekintettek és üldöztek. Igyekeztek is megszabadulni a nevüktől, kivéve Lászlót, aki haláláig büszkén viselte ezt a nevet.

Rövidesen sikerült megélhetést találnia: egy távoli rokon, Prónay báró tóalmási birtokán lett tiszttartó - a magyar grófok ugyanis a neve miatt nem alkalmazták. Mikor családot alapíthatott, feleségül vette egy losonci táblabíró leányát, Szécsénykovácsi Krúdy Alojziát (Krúdy Gyula író nagynénjét).

Keménykötésű, szigorú ember volt. Minden erejét megfeszítette, hogy a család ismét talpra álljon. Fiait csupa praktikus pályára küldte. Össze is szedte magát a család.

Gyermekei dr. Kossuth László orvos (Újszász jeles orvosa), Kossuth Pál gyógyszerész (Máriaradna, Arad gyógyszerésze), Kossuth János a gróf Zselénszky féle nyírvasvári uradalom intézője (később gazdatiszt Arad megyében, majd a Nemzeti Hitelintézet szolnoki fiókjának igazgatója) lettek.

Életének utolsó szakaszában valószínűleg nem tartózkodott Tóalmáson.

A Budapesti Hírlap 1908. 05. 13. és 1908. 05. 15-i számában hirdették:

"Falusi lak, uri négy szobával, 3200 négyszögöl beltelken, három hold szőlővel, három hold szántófölddel, Tóalmás nagyközségben eladó. Megtudható Kosssúth Lászlónál a felső-telken."

A Vasárnapi Újság 1910/31. számában (1910. 07. 31.) megjelent, hogy elhunyt 1910-ben Újszászon.

Felesége 1892-ben halt meg. Mindketten a tóalmási temetőben nyugszanak.

 Dr. KOSSUTH LÁSZLÓ

Dr. Kossuth László a tóalmási Kossuth László és Krúdy Alojzia első gyermeke. Született 1866. február 21-én.

Újszász háziorvosa. Kimagasló gyógyító, ideg- és csontbajok elleni tudományos munkája elismeréseként egészségügyi tanácsos, körorvos, tiszti főorvos.

Orvosdoktori oklevelének kelte: 1889. március 17. A Fővárosi Lapok 1890. 11. 16-i számában olvasható: " A főpolgármester a Rókus-kórházhoz dr. Kossuth Lászlót segédorvossá nevezi ki."

Elmondások alapján a doktor úr nős emberként került Újszászra. Első feleségének leánykori nevére nem emlékeznek. Azt viszont írásos forrásanyag őrzi, hogy Újszász közéletében részt vállalt. Például 1918-ban sikeresen megszervezte a hadiárvák karácsonyát.

Második felesége Póka Erzsébet volt, aki férje halála után nem sokkal Budapestre költözött, de évekig gondozta a sírt. Sajnos a doktor úr sírjának gondozása, a plébánián történő pénzbeli megváltása valamilyen oknál fogva megszakadt.

Nem volt gyermeke. Gyermekszeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy népes család egyik gyermekét - egy kislányt -, nagyon szerette volna örökbe fogadni, de többszöri kezdeményezése sikertelen maradt.

Hiányos dokumentumok arra utalnak, hogy Kossuth László 1893-tól volt Újszász orvosa, de hivatalosan csak 1913-1914-ben lett a község állami orvosa. (Feladatait Újszász község képviselő-testülete által 1905. évben megújított szabályrendelete szerint látta el.)

Újszász menhelyi gyermektelepének létrehozója, vezetője, fejlesztőjeként is ismertté tette nevét. Bár 1930-ban nyugdíjazták, orvosi tevékenységét majdnem haláláig folytatta.

Több választott tisztsége is volt. Neve a képviselő-testületi jegyzőkönyvekben 1912-1933 között szerepelt. Nyilván ebben az időszakban részt vett Újszász képviselő-testület munkájában. Elnöke volt a gróf Dessewffy Emil (1873-1935) födbirtokos által 1900-ban alapított Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet újszászi egységének.

Főként a preventív, a járványos betegségek megelőzése terén ért el országos viszonylatban is figyelemre méltó eredményeket. A Pesti Napló 1911. január 8-i számában , Fráter Aladár tollából " Az újszászi tanyák között" cím alatt az alábbiakat olvashatjuk: "Éppen olyan borzalmas sárfészek, mint Szolnok, a gyermektelepe azonban talán még kitűnőbb. Itt is van felügyelő-kisasszony, a kedves és önfeláldozóan szorgalmas Peőcz Marianne, de megbocsát, a telep nagyszerűségének az érdeme mégsem az övé, hanem a község orvosáé, aki tizennyolc év óta vezeti és fejleszti. Itt is körülbelül másfélszáz gyerek van, akik külön iskolába járnak, két tanító is oktatja őket. Itt megtörtént, ami világszenzációnak is beillik, hogy a múlt év folyamán a százötven gyerek közül, akiket dr. Kossuth László gondozott, mindössze ketten haltak meg. A budapesti menhely igazgatósága ezt a sikert nem is akarta elhinni, és az újszászi orvos kénytelen volt a község anyakönyvvezetőjétől hiteles írást kérni a dologról. Igaz azonban, hogy ez az írás a legközelebbi egészségügyi világkongresszuson bemutatóra kerül, s örök időkig szerepelni fog a gyermekvédelem történetében." (Abban az időben a gyermekhalálozás nagyon magas volt. 1910-ben például száz elhalt ember közül 48,24 volt a 10 éven aluli. Újszász községben és a hozzá tartozó kiterjedt tnyavilágban, sokszor embertelen körülmények között el/kihelyezett, 150 lelenc gyermekből, hogy csak ketten haltak meg, ez olyan arányszám, amelyet csak hercegi palotákban lehetett elérni.)

A "Tarsoly" című Újszászi Társadalmi Lap (folyóirat) 1911. 05. 17-i számában "Kossuth-só" cím alatt a következőket olvashatjuk: "Helybeli orvosunknak, dr. Kossuth Lászlónak sikerült a gyógyszerek millióinak tömkelegéből kiválasztani egy vegyileg kitűnő összetételű sót, minek hasznavehetőségéről, meglepő gyógyhatásáról a legnagyobb orvosi szaktekintélyek máris kiváló elismeréssel nyilatkoznak. A feltaláló vegyésztanár halála után, annak özvegyétől - nagy áldozatok árán megvette e készítmény titkát, s kizárólagos tulajdonát képezi. Mint "Kossuth-só" jön forgalomba.  Javallva van különösen ideg- és csontbajok ellen."

Orvosi tudását a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordította. Orvosi esküjének megfelelően, a hozzá fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével nem élt vissza. Egyenlő figyelmességgel, gondossággal gyógyított minden embert. Az orvosi működésével kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartotta.

Elhunyt hátgerincsorvadásbanÚjszászon, 1937. 01. 31-én. Újszászon temették el.

Sajnos a síremléke már nem található, ugyanis, amikor lejárt a sírhely, újra értékesítették.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat