TÓALMÁS

Visszaemlékezésem a Nyugdíjas klubra (1979-1994)

Röviden megpróbálom összefoglalni a tóalmási Nyugdíjas klub életét, mely 1979-1994 augusztusáig az én vezetésem alatt a könyvtárban működött. A mai Nyugdíjas klub tehát 2019-ben lesz 40 éves. A Művelődési házban már korábban is működött. Ma úgy mondják 1975-ben alakult, de ezt pontosan nem tudom, ugyanis annak tevékenységéről nincsenek ismereteim.

1979 tavaszán a nyugdíjas olvasók azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy szervezzünk a könyvtárban egy nyugdíjas klubot. Eleinte hétfő esténként jöttek, mivel akkor még a tv-ben hétfőn nem volt adás. Ősszel, amikor már kevesebb munkájuk volt a szabadban, többen ellátogattak a klubba, csakhamar kb. 20-25 állandó tagja lett. Akkoriban én a könyvtárban csütörtökön este 8 óráig dolgoztam, így végül abban egyeztünk meg, hogy az összejöveteleket áttesszük csütörtöki napokra. Októbertől minden héten csütörtökön, áprilistól októberig pedig havonta egyszer találkoztak.

Eleinte csak beszélgettek, különböző témák jöttek elő. Megbeszélték, ki mit főz, süt, a recepteket megosztották, szóba kerültek a kerti munkák, ki mit kézimunkázik, az unokák stb. A könyvtárban lehetőségük volt többféle újság, folyóirat olvasására. Ennek örültek, hiszen a legtöbben esetleg 1-2 újságot (egyik általában RTV újság, másik a Pest Megyei Hírlap) járattak rendszeresen, vagy még azt sem. Aztán egyre több közös programot szerettek volna, s ebben kérték a segítségemet.

A nagykátai TIT szervezet segítségével TIT előadásokat szerveztem olyan témákban, amelyek a nyugdíjasokat érdekelték. Az előadók Nagykátáról, Tápiószecsőről és Tóalmásról érkeztek. Az előadásokat a TIT szervezet fizette. Kérésükre meghívtam helyi személyeket, akik Tóalmáson éltek, dolgoztak. Több alkalommal ellátogatott hozzájuk Dr. Tárász Mária körzeti orvos, akivel beszélgethettek a nyugdíjasokat érintő egészségügyi kérdésekről. Malik Marika néni kérésére eljött hozzánk Mikes Lilla színművésznő, előadóművésznő. A Községi Tanács VB titkára, Balogh Ferencné nagyon sokat segített. Több alkalommal munka után bejött a könyvtárba, s beszélgetett a nyugdíjasokkal. Az ő közbenjárására minden nyáron egy hétfői szünnapon a klubtagok egész napot ingyen tölthettek a strandon. A legtöbben évente egyszer azon az egy napon jártak ott. Mindig nagyon jól érezték magukat. Külön az ő kedvükre az egyik büfé is kinyitott.

Közben a könyvtár elköltözött a Fő út 55. sz. alatt levő épületbe, s attól kezdve a nyugdíjasok is ott tartották az összejöveteleket. Sokat segítettek nekem. Ők alakították ki a könyvtár kertjét, s gondozták 4 évig, amíg ott működött.

Teltek az évek, egyre jobban összetartott a csapat. Mondták, hogy jó lenne valahová kirándulni. Az első kirándulást 1983-ban szerveztük meg Szabóné Buzás Máriával, aki abban az évben költözött Tóalmásra, s lett a Művelődési ház igazgatója. Erzsi néni, Balogh Ferencné VB titkár megbeszélte, így a termelőszövetkezet ingyen rendelkezésünkre bocsátotta az egyik autóbuszát. Ha ideje engedte, ő is eljött velünk. Aztán még néhány évig, amíg működött a tsz, az ő közbenjárására, mindig megkaptuk a buszt. Később pedig a Volánbusztól rendeltünk, az autóbuszköltséget és a belépődíjakat pedig kifizette a Községi Tanács, majd 1991-1994-ig a Polgármesteri Hivatal, támogatva ezzel a klubot. 1983–1994-ig évente egyszer (összesen 12 alkalommal) voltunk kirándulni. Az alábbi helyekre sikerült eljutni: Duna-kanyar (Esztergom, Visegrád, Szentendre), Salgótarján (Üveggyár), Hollókő, Eger, Gyöngyös, Mátrafüred, Parád, Békésszentandrás (Szőnyeggyár), Békéscsaba, Gyula, Mezőkövesd, Hortobágy, Debrecen, Hajdúszoboszló, Vácrátót, Vác, Miskolc, Diósgyőr, Lillafüred, Budapest (2 alkalommal: első alkalommal Ismerkedés a város nevezetességeivel, második alkalommal Látogatás az Országházban + városnézés), Veszprém, Székesfehérvár, Kecskemét, Szeged, Győr, Pannonhalma, Zirc, Balaton-vidék (Keszthely, Balatonederics, Hévíz, Tihany). Fürödhettek Gyula és Hajdúszoboszló strandfürdőin, a Balatonban. A nyugdíjasok kívánságára a legtöbb kirándulásra eljött velünk Kelemen Erzsi védőnő is. Ő hozott magával elsősegély dobozt, gyógyszereket. Az idős emberek számára megnyugtató volt, hogy valaki az egészségi állapotukra is figyel. (Megjegyzem, hál’ Istennek soha senki nem volt rosszul.) Két évben Bőtös Mihályné pedagógus segített a kirándulások megszervezésében, s el is jött velünk.

Minden alkalommal étteremben (előre megbeszélt időpontra) ebédet rendeltünk, ahol szükséges volt, idegenvezetőt fogadtunk.

Mivel az állandó tagokból nem telt meg az autóbusz, ezért nem klubtagok is jöhettek velünk. Nyugdíjasok előnyben részesültek, s a busz mindig megtelt.

Az útra a Művelődési házban levő büféből vittünk magunkkal üdítőt, sört, rágcsálni valót. Az ebédet, és az út közben elfogyasztott italokat mindenki a saját pénzéből fizette.

A kirándulásokon mindig nagyon jó volt a hangulat. Először Horváth Sanyi bácsi a citeráját, majd Kotora Laci bácsi a harmonikáját hozta magával. Énekszóval, zenei kísérettel utaztunk a buszon oda-vissza. Sőt, emlékszem olyan esetre is, amikor a buszparkolóban gyülekezve néhányan táncra perdültek, a külföldiek pedig csodálták, fényképezték a csoportot. Utána itthon sokáig emlegették az utakat.

1986-ban visszaköltözött a könyvtár a Művelődési házba, s velem együtt a nyugdíjasok is. Ott nagyobb hely volt egy-egy rendezvény megtartására.

Addig diafilmeket tudtam vetíteni nekik (sokat a tápiószecsői könyvtárból kölcsönöztem), ott viszont videofilmeket is nézhettek. Számukra újdonság volt, hiszen nekik otthon nem volt videokészülék és a Művelődési házban nagyképernyős, sztereo színes tv-n nézhették a filmeket.

Gyakran hallgathattak hanglemezeket (a sajátjaimból vittem), és többen könyvtári tagok lettek. Kölcsönözhettek könyveket és újságokat is, ugyanúgy, mint bárki más.

Évente (3-4 alkalommal) összevontan megünnepeltük a tagok névnapját. Minden ünnepelt kapott egy-egy szál virágot, az ünnepeltek pedig megvendégelték a többieket.

Nőnapra, karácsonyi ünnepségre a falu szakácsnője, Malik Marika néni finom falatokat készített, a többiek pedig süteményeket, házi bort hoztak, a büféből pedig üdítőket, sört vásároltunk.  Néhány gyerek kis műsorral kedveskedett nekik.

Már nem emlékszem, melyik évben, jelentkeztünk a Pest megyei nyugdíjas klubok találkozójára. Azt tudom, hogy első alkalommal Szentendrén, a Pap-szigeten voltunk. A mi csoportunk is fellépett, tóalmási népdalokat adtak elő. A következő években néhány helyen még felléptek az asszonyok, Kotora Laci bácsi harmonikával kísérte őket, és volt olyan is, ahol csak részt vettünk. Sajnos már nem emlékszem pontosan, hol is voltak még a találkozók. Kettő jutott eszembe: Sülysáp, Nagykáta. Később, 2000-ben Tóalmáson volt a megyei találkozó.

Minden közös rendezvényről, kirándulásról fényképeket készítettem saját fényképezőgépemmel. Amikor a képek elkészültek, mindenkinek, aki akart, lehetősége volt megvásárolni. Budapesten egy fotószaküzletben készítették el a fotókat. Amiből több kellett, abból rendeltem. Így minden fontos eseményről volt csoportkép, egyéni kép, aki igényelte.

1994 őszén a könyvtár az iskolába költözött. A Nyugdíjas klub maradt a Művelődési házban.

Én 1979 tavaszától 1994 augusztusáig mint könyvtáros (teljesen ingyen) láttam el a klub irányítását, s szeptembertől már nem vállaltam tovább. A kettős funkciójú könyvtár egy egészen más könyvtárost igényelt, ráadásul nem is helyben, hanem Tápiószecsőn laktam. Vezettem egy naplót, melyben leírtam a fontosabb eseményeket. Ezt a naplót akkor én a klubnak átadtam. Egy ideig többször megkerestek, s amikor tudtam, segítettem nekik. Aztán a tagok is, vezetők is cserélődtek. Én azonban sokáig figyelemmel kísértem a működésüket.

Sok kedves emlékem van arról a 15 évről, amit a Nyugdíjas klub tagjaival töltöttem.     

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat