KÖZSÉGI KÖNYVTÁR

 

A könyvtárról az interneten több helyen is valótlan adatok szerepeltek, szerepelnek az utóbbi években. Néhány évvel ezelőtt valaki azt is kitalálta, hogy 1952. január 1-én alakult.  Az állítás nem tudom, kitől származik, de ez így hamis. Úgy gondolom, visszaemlékezésem talán segítség lesz a könyvtár történetének megismerésében.

 

Visszaemlékezés a tóalmási Községi Könyvtárra

Magyarországon az 1950-es évek elején alapították a közművelődési könyvtárakat. Hosszú évekkel ezelőtt annyit sikerült kiderítenem a nagykátai Radnóti Miklós Városi Könyvtár (amely a rendszerváltozás előtt a járás könyvtáraiban szakmai felügyeletet is gyakorolt) iratainak segítségével, hogy valószínűleg 1952-ben alapították Községi Könyvtár néven. Azért gondolom, mert az első adatok 1952-ből valók, korábban nem szerepelt sehol, pontos dátum: január 1. pedig végképp nem. Az iskolában és az egyháznál is volt már előtte könyvtár, erre a község történetének kutatása során találtam adatokat. Sőt már Prónay Sándornak is volt egy magánkönyvtára, amely ma az Evangélikus Országos Könyvtár gyűjteményéhez tartozik.

Az első könyvek valószínűleg adományokból és a Községi Tanács vásárlásaiból származtak, de hogy milyen nyilvántartás volt, az nem derült ki. Leltárkönyve 1959. május 10-i keltezéssel kezdődik.

Működött a Községházán, s az egykori varroda (Fő u. 77.) területén. 1963-64-ben felépült a Művelődési Ház, abban kapott helyet a könyvtár is. 1975. július 1. óta főhivatású könyvtáros látja el a könyvtárosi teendőket. 1975-ben az addigi 40 m² alapterületet 90 m²-re növelte a Községi Tanács. A Művelődési Házzal közösen használhatta a mellette lévő klubot olvasóteremként, melyet a könyvtárból egy ajtónyitással tettek megközelíthetővé. Ott helyezték el a folyóiratokat, hírlapokat, katalógusokat és egy fekete-fehér televíziót. Asztalokat, székeket vásároltak a könyvtár számára. Különféle rendezvényeket lehetett ott tartani.

1978. november 1-én nagy izgalommal, lelkesedéssel kezdtem el dolgozni. A leltározást és utána az elrendezést a nagykátai könyvtárosok segítségével, összesen 6-an kb. 5-6 napig  végeztük.

Bár apai ágon az őseim tóalmásiak, előtte csupán kb. 2-3 alkalommal jártam Tóalmáson, a faluban senkit nem ismertem.

A GYES-en levő könyvtárost (Péterné Bálint Irén) helyettesítettem. Akkor még nem sejtettem, hogy 26 és fél évig maradok és a könyvtárosság a hivatásom lesz. Közben a Péter család elköltözött, így 1981. április 1-ével megtörtént a kinevezésem.

És attól kezdve az életemnek új szakasza kezdődött. Akkorra már sokminden kötött Tóalmáshoz, és szerettem a könyvtárban dolgozni. Megismertem az embereket, s ők is elfogadtak engem könyvtárosuknak.

1982. év elején költöztettem a Fő út 55. sz. alatti szolgálati lakásba. Mindent gyorsan kellett megoldani. Függönyöket, függönykarnisokat, szőnyegeket, porszívót, fogasokat, kályhákat vásároltam. Néhány hét leforgása alatt sikerült berendezkedni. Az épületen belül egy közfalat kibontottak, hogy alkalmasabb legyen a könyvtári használatra. Már néhány hete ott dolgoztam, amikor sikerült megbeszélnem két fiatal festővel, hogy társadalmi munkában kimeszelik azt a termet, ami a közfal kibontása után alakult ki. A Községi Tanács biztosította a szükséges anyagra a pénzt, a fiúk beszereztek mindent, s egy hétvégén meg is csinálták.

A kertet a könyvtárban működő Nyugdíjas klub tagjai alakították ki. Otthonról hoztak virágokat, azokat ültették el. Aztán a közelben lakó asszonyok folyamatosan rendben tartották. A kerítést szintén ők festették le.

A Községi Tanács 25 db könyvállványt rendelt, nyár elejére azok is megérkeztek. A könyvek átpakolásában, az állványok elrendezésében délutánonként néhány nyolcadikos iskolás gyermek (könyvtári tag) segített. Bár az alapterülete kisebb (70 m²) volt, mint a Művelődési Házban, de barátságosabb, otthonosabb lett. Volt raktár, mosdó is. Így ősszel egy kellemesebb könyvtár várta az olvasókat.  4 évig működött ott.

1986 májusában vissza kellett költözni a Művelődési Házba, mert az eredetileg lakásnak készült épületből szolgálati lakás lett. Közben könyvek, folyóiratok mellett lehetőségem volt olyan eszközöket vásárolni, melyeket jól tudtam használni a munkám során (írógép, lemezjátszó, hanglemezek, szalagos magnó, diavetítők, diafilmek, vetítővászon). A visszaköltözésben vállalkozók segítettek teherautóval, személygépkocsival. Újra néhány hónap telt el, mikorra a berendezkedés után ismét az olvasóimra figyelhettem. Két év múlva az egyik teremből leválasztott részt visszakaptam.  Ekkor megint át kellett rendeznem az egész könyvtárat. 1987-2000 között négy új gyermekkönyv-állványt, egy szekrényt és egy kazettás magnót sikerült beszerezni.

Rendszerváltozás után az Önkormányzat úgy határozott, hogy az általános iskolában levő lakást átalakítja. Oda költözteti a Községi Könyvtárat, kettős funkciójú nyilvános és iskolai könyvtárat alakít ki. 1994 nyarán el is készült a felújítás. Az előkészítés (csomagolás), költözés és az elrendezés hónapokat vett igénybe. 1994. október 24-én nyílt meg az olvasók számára.

Minden költözés - bár rengeteg munkát igényelt -, mindig valamilyen fejlődést jelentett az intézmény és az olvasók számára.

Olyan kis községben, mint Tóalmás, praktikus megoldást jelent a kettős funkciójú könyvtár. Két jól felszerelt könyvtárat (külön nyilvános, külön iskolai) szinte lehetetlen működtetni. A könyvtárnak azonban mindkét funkciónak meg kell felelni. Ezt, bármennyire is szívemen viseltem az intézmény sorsát, nem tudtam tökéletesen megvalósítani. (Szakmai irányelvek szerint 1,5-2 fő könyvtáros lett volna az ideális.) Szerencsére 1994-ben már több, mint 15 éves könyvtárosi tapasztalatom volt, s ez nagy segítséget jelentett nekem.

A költségvetési keretemet (amely sajnos mindig nagyon kevés volt) igyekeztem gazdaságosan, célszerűen felhasználni. Az olvasók kéréseit, igényeit próbáltam a lehetőségekhez igazítva kielégíteni.

A kettős funkciójú könyvtár pályázatoknál is előnyt jelentett. Mind a közművelődési, mind az iskolai könyvtárakra kiírtak egy részén részt vehettem. Bár nagyon kevés lehetőség adódott, de 1995-2004 között összesen négy pályázaton sikerült nyerni, 910.000 Ft értékben (Két pályázathoz kellett önerőt vállalni, ezt a költségvetésen belüli átcsoportosítással oldottuk meg).

Iskolai könyvtár :                    60.000 Ft értékű könyv

                                            400.000 Ft (számítógép, könyvtári program    újabb változata, internet hozzáférés)

Közművelődési könyvtár:      150.000 Ft (számítógép)

                                              300.000 Ft (könyvtári berendezés)

1994-2004 között költségvetésből függönyöket, függönykarnisokat, gyerekkönyv-állványokat, kölcsönzőasztalt, 1 db számítógépet, (nyomtatót, scannert) 2 db számítógépasztalt vásároltam.

Pályázati pénzből sikerült 2 db számítógépet (nyomtatóval), 20 db széket, 3 db asztalt, szőnyegeket és 1 db mini HIFI tornyot beszerezni. Az egyik számítógéphez - az Önkormányzat biztosította a pénzt -  megvásároltuk a Szirén (később Szikla) könyvtári programot.

(A nagykátai járás könyvtáraiban először Nagykátán, Tápiószelén és Tóalmáson lett számítógép – a pályázat segítségével.)

A régi 20 db széket (1980-ban vásároltuk), 3 db asztalt, szőnyegeket és 1 db kazettás magnót átadtam az iskolának.

A könyvtárba vásárolt könyvekre, berendezésekre, eszközökre mindig úgy tekintettem, mintha a sajátjaim lennének, nagyon vigyáztam rájuk, s ezt az olvasóktól is elvártam.

 

Állományalakítás

Az állományalakítás kétféle tevékenységet jelent, az állomány-gyarapítást és a selejtezést.

26 és fél év alatt kb. 15.000 kötet könyvet vásároltam. Az állománygyarapításra mindig nagyon odafigyeltem. Vezettem egy kívánságjegyzéket a könyvtár által beszerezni kívánt, és az olvasók részéről javasolt dokumentumokról. Számomra mindenkor az volt a legfontosabb szempont, hogy minden olvasó találjon igényeinek megfelelő könyvet. Kezdetektől szerződésben álltam a Könyvtárellátóval, így évente kb. 25-26 ajánlójegyzéket kaptam az újonnan megjelent könyvekről. Általában negyedévente személyesen is felkerestem a Könyvtárosok Boltját. Ott lehetőségem volt belenézni a könyvekbe, úgy válogathattam. Az utolsó éveimben az éves könyvbeszerzési keret kb. 80 %-át egy összegben átutaltuk a Könyvtárellátónak, a kamat több 10 ezer Ft értékű könyv beszerzését tette lehetővé. Ezen kívül évente 2-3 alkalommal fél áron juthattam könyvekhez. Ilyenkor főleg kötelező és ajánlott olvasmányokat, kézikönyveket vásároltam, de természetesen egy-egy sikerkönyvből másodpéldányt is beszerezhettem. A Könyvtárellátó a rendesnél erősebb, tartósabb kötésben is szállított (könyvtári kötés, pl. kötelező olvasmányok).

Az állomány tartalmi megoszlásánál elsősorban az olvasók összetételét vettem figyelembe. Mivel az olvasók nagy része 6 – 18 éves korosztály volt, ezért a nekik szóló irodalom és a helyben használható kézikönyvtár bővítése szerepelt első helyen. Természetesen a könyvbeszerzési keret erősen behatárolta, mit vásárolok meg. De így volt ez a többi könyvvel is, a megrendelést mindig többször átnéztem.

Mivel könyvtárosi pályafutásom előtt egy évig Budapesten könyvesboltban dolgoztam, sok boltot ismertem. Több helyen volt ismerősöm az ott dolgozók között, akik segítettek a tájékozódásban.

Már a pályám kezdetétől fogva nagy figyelmet szenteltem annak, hogy minél több olyan irodalmat beszerezzek, amely a község történetével foglalkozik. Sikerült is egy igen jó helyismereti részleget kialakítani.

Rendszerváltozás után a Képviselő-testület úgy határozott, hogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek 1 példányát elhelyezi a könyvtárban. Így, ha valakit érdekelt, mi történt a Képviselő-testületi üléseken, ott megnézhette, elolvashatta.   

Újságokat, folyóiratokat a Postán fizettem elő, később a Könyvtárellátónál.

Nem hagyományos ismerethordozók közül hanglemezeket, diafilmeket, diasorozatokat (diapozitív), zenei CD-ket és a számítógép megvásárlása után számítógépes dokumentumokat is be tudtam szerezni -  korlátozott számban.

Az elhasználódott, elavult, elveszett könyveket töröltem az állományból. A selejt könyveket, a régi újságokat az iskolásoknak adtam papírgyűjtéskor. A gyerekkönyvekből, melyek szakadtak voltak, de nem koszosak, a képeket kivágtam, s kartonokra ragasztva felhasználtam. (Pl. feliratok díszítése, plakátok stb.)

Az utolsó néhány évben kapcsolatban álltam egy könyvterjesztő vállalattal. Általában karácsony előtt elvállaltam könyvek árusítását. Előfordult, hogy tőlük a könyvtárnak is vásároltam.

 

Feldolgozó – és katalógusmunka

Az állományba került művek osztályozása, bibliográfiai leírása, feldolgozása teszi lehetővé, hogy az olvasók tájékozódhassanak a könyvtár állományáról. A katalógus biztosítja a feldolgozott kiadványok különböző szempontok szerinti visszakereshetőségét és az állományban való megtalálhatóságát. Amikor a könyvtárba kerültem, egyetlen katalógus volt rendben: a raktári. Az olvasói katalógusok rendezetlenek, hiányosak voltak. Sokévi munkát igényelt, mikorra elkészítettem az olvasók számára a felnőtt és ifjúsági betűrendes katalógust. Ezekben szerző, cím, sorozat és tárgyszavak szerint lehetett keresgélni. Megszerkesztettem a szakkatalógusokat (témakatalógusok) is, de sajnos azokat már nem sikerült teljesen naprakész állapotba hozni. Nagyon sokat jelentett, hogy a szüleim otthon a hosszú téli estéken segítettek sorba rakni a több tízezer cédulát.

Közben sikerült megvásárolni a Szirén könyvtári programot, onnantól kezdve elkezdtem az állomány számítógépes feldolgozását. Több mint 12.000 kötet könyv adatait sikerült felvinni a számítógépre. Amikor segítségem volt a könyvtárban (közmunkás), egész nap a gép előtt ülhettem. A teljes állományt szerettem volna gépre vinni, és utána megoldani a számítógépes kölcsönzést. Ezt sajnos már nem tudtam megvalósítani. 

 

Rendezvények

Az első rendezvényt felnőttek részére 1979-ben az Ünnepi Könyvhét 50. évfordulójára szerveztem. Tompa László erdélyi származású előadóművész volt a vendégünk, aki Tamási Áron estet tartott. Az ő előadását már korábban láttam, hallottam a budapesti Szerb Antal Gimnáziumban (melynek tanulója voltam), s az egyik volt tanárom segített nekem, hogy Tóalmásra eljöjjön. Ünnepi beszédet mondott Balogh Ferencné VB titkár, s a műsoron részt vettek a helyi vendégek mellett nagykátai könyvtáros kollégák.

1979. november 28-án volt a Spóra együttes két zenés irodalmi műsora általános iskolások számára, egy az alsó tagozatosoknak, egy a felsősöknek. A következő évben Sellei Zoltán előadóművész tartott rendhagyó irodalomórákat 5-6. és 7-8. osztályosoknak. Csalódás volt, mikor három neves íróval (gyermekeknek) megállapodtam író-olvasó találkozók időpontjában, végül betegség és egyéb elfoglaltság miatt lemondták.

Később a költségvetési keretemben nem szerepelt pénz rendezvényekre, így csupán olyasmit lehetett szervezni, aminek nem volt költségvonzata.

Több alkalommal voltak könyvtárhasználati foglalkozások, könyvtári órák gyerekeknek. Az óvodai nagycsoportosok minden évben felkerestek, ismerkedtek a könyvtárral. Pedagógusok segítségével az iskolások számára tartottunk könyvtári órákat, foglalkozásokat. Már a kezdetektől a könyvtárban volt az iskolai vers-és prózamondó verseny (alsó és felső tagozatosoknak) valamint a Kazinczy verseny, de néhány osztály rendszeresen ott tartotta a válogatást is. Olyankor igyekeztem mindig egy kis ajándékkal kedveskedni a szereplőknek és az őket figyelemmel kísérő gyermekközönségnek.

1990-ig a költségvetésemből minden évben rendelhettem könyvtári reklámszatyrokat, könyvjelzőket. A beiratkozott gyermekolvasók mindegyike kapott egyet-egyet, a többit pedig év közben versenyeken, osztálylátogatásokon osztottam szét.

A 2000-es évek elején egy délelőtt Kányádi Sándor író, költő látogatott el hozzánk. Sikerült elérnem, hogy az ő tiszteletdíját a Pest Megyei Könyvtár fizette. Az általános iskolások alsó tagozatos osztályai vettek részt a találkozón, a gyerekek nagyon jól érezték magukat (és azt hiszem a jelen lévő felnőttek is).

 

Olvasószolgálat, Tájékoztatás

Az olvasószolgálatban teljesedik ki a könyvtár feladata, funkciója. Minden más munka ennek érdekében történik.

A könyvtáros számára a legfontosabb személy az olvasó, hiszen ha ő nincs, akkor nincs szükség könyvtárra, így a könyvtárosra sem.

Engem a pályám kezdetén arra tanítottak könyvtáros kollégák, hogy ha egy olvasó bejön a könyvtárba, onnan ne menjen ki úgy, hogy semmit nem tudtam segíteni neki. Ha a könyv, amit keresett, nem volt benn, akkor előjegyeztem a számára, ha pedig nem volt meg, akkor azt igyekeztem könyvtárközi kölcsönzésben megszerezni. Legtöbbször Nagykátáról és Tápiószecsőről kölcsönöztem. Személyesen kerestem fel mindkét könyvtárat. Ha másnap délelőtt sikerült megszerezni, akkor délután az olvasó jöhetett érte.

Középiskolás diákok gyakran megkerestek érettségi előtt, s így volt ez a főiskolásoknál, egyetemistáknál is a vizsgák előtt. Természetesen mindig számíthattak a segítségemre.

Ha igényelték, nekik sokszor a Pest Megyei Könyvtártól vagy országos feladatkörű szakkönyvtáraktól kértem kölcsön irodalmat. Néhány napon belül meg is kaptam. Általában 3-4 hét volt a kölcsönzési idő.

Gyakran fordult elő az is, hogy egy-egy olvasónak saját otthoni könyveimből adtam kölcsön, hogy meg tudja oldani a feladatát.

Több alkalommal (még a pályám kezdetén) ajánló irodalomjegyzéket is összeállítottam a különféle korosztályoknak.

Az olvasók és kölcsönzők száma a gyerekeknél volt magasabb. Sokszor kaptak az iskolában különféle feladatokat, melyeket a könyvtárban tudtak megoldani. Minden évben visszatérő feladatként jelentkezett a község történetéről való gyűjtés. Ez volt az igazi oka annak, hogy a helytörténettel mélyebben kezdtem el foglakozni.

Különösen nagy hangsúlyt fektettem a kézikönyvek és a helytörténeti gyűjtemény fejlesztésére. Ezek nem kölcsönözhető állományt jelentettek. Célom az volt, hogy a könyvtár a község „dolgozószobája” legyen, ahol az olvasók helyben és azonnal választ kaphatnak kérdéseikre a kézikönyvekből, újságokból és az internetről. Kutathatnak, böngészhetnek, tanulhatnak, vagy csak kedvük szerint olvashatnak. Nagy segítséget jelentettek a számítógépek. 2 db-ot használhattak az olvasók, 1 db pedig a könyvtáros munkáját segítette.

 

Nyitva tartási idő

A nyitva tartási, kölcsönzési idő nem azonos a munkaidővel. A munkaidő ugyanúgy, mint mindenkinek, a könyvtárosnak is heti 40 óra. Az adminisztrációs, és egyéb munkákat igyekeztem a kölcsönzési időn kívül intézni.

A nyitva tartási idő kialakításánál mindig az olvasók számára legmegfelelőbb időpontokat vettem figyelembe. Amíg csak közművelődési könyvtárként működött, hetente öt kölcsönzési nap volt. Ebből három nap délelőtt is kölcsönöztem, és a négy délutáni kölcsönzési napból háromszor 18 óráig, csütörtökön 19 óráig voltam nyitva, alkalmazkodva azokhoz az olvasókhoz, akik este későn értek haza. Szombaton is nyitva tartottam, szünnapom kedden volt.

Az iskolába költözés után a nyitva tartási időt teljesen át kellett dolgozni. Mindkét funkció ellátását figyelembe véve, végül sikerült egy aránylag jó beosztást kialakítani.

Az iskolai könyvtárnak minden tanítási napon hozzáférhetőnek kell lenni, így a szombati nyitva tartás megszűnt. Hetente két délelőtt 10-12 óráig volt kölcsönzés, két délelőtt pedig lehetőség volt könyvtári foglalkozások megtartására. Természetesen mindkét kölcsönzési napon 8-10-ig is lehetett foglakozásokat tartani. Szerdai napokon nem volt kölcsönzés, de az iskola akkor is igénybe vehette a könyvtárat, ha ott voltam. Úgy alakítottam a nyitva tartási időt, hogy lehetőleg az olvasók ne zavarják az órákat. A könyvtárosi továbbképzések általában szerdai napokon voltak, így a heti kölcsönzési idő nem csökkent, ha részt vettem rajtuk.

A kölcsönzés ugyanabban az időben volt felnőttek és gyermekek számára.

A nyitva tartási időt nem mindig lehetett betartani. Előfordult, hogy az olvasónak éppen arra volt dolga, s bejött, ha nem voltam nyitva, akkor is. Természetesen mindig segítettem, mindig kiszolgáltam.

 

Kapcsolatok

A községben működő intézmények vezetőivel, dolgozóival - úgy gondolom - jó volt a kapcsolatom.

Szakmai kapcsolatot tartottam a környező (elsősorban Nagykáta, Tápiószecső) települések közművelődési könyvtáraival, a Pest Megyei Könyvtárral, az Országos Széchényi Könyvtárral, a PEPSZI Könyvtárával és az Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtárral.

 

Továbbképzések, szakmai értekezletek

A hosszú évek alatt rendszeresen jártam szakmai értekezletekre, könyvtárosoknak szervezett előadásokra, továbbképzésekre. Ezek elsősorban a nagykátai és a Pest Megyei Könyvtárban voltak. Gyakran elmentem a budapesti nagy szakkönyvtárakban tartott továbbképzésekre, és mint iskolai könyvtáros a PEPSZI által szervezett előadásokra. Igyekeztem minden, egy könyvtáros számára érdekes, tanulságos programra eljutni. Később az ott látottakat, hallottakat próbáltam Tóalmáson alkalmazni.

Könyvtárosi végzettségem mellé a 2001/2002-es tanévben a Pedagógus-továbbképzési Módszertani Központban felsőfokú Oktatás informatikus képesítést szereztem. A 2004/2005-ös tanévben elvégeztem a KKDSZ (Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók) Szakképzési Akadémia és Műhely keretein belül szervezett felsőfokú Kulturális menedzseri tanfolyamot. A szakdolgozatomat leadtam, azonban sajnos nem tudtam vizsgázni, mert 2005 május végén stroke ért.

 

A következő két visszaemlékezésem nem tartozik közvetlenül a könyvtárhoz, de mégiscsak azért nyaralhattam a tóalmási gyerekekkel, mert Tóalmás könyvtárosa voltam.

 

Visszaemlékezésem a tóalmási gyerekek táboroztatására 1980 nyarán

Alig több, mint egy éve dolgoztam Tóalmáson, amikor az iskola egyik fiatal pedagógusa megkért, hogy menjek el vele Mátrafüredre táboroztatni.

Általános iskolás koromban 4 nyáron táboroztam ott, kedves emlékeim voltak, így a felkérést elvállaltam. Nagyon vártam az indulás napját, és végre eljött. Tóalmáson a busznál derült ki, hogy a társamnak közbejött valami, nem tud részt venni a nyaralásban, így 70 tóalmási gyerekre én fogok felügyelni. Nem tévedés, akkoriban 70 gyerek el tudott menni a táborba és sokan közülük még azon a nyáron máshová is eljutottak. Szerda vagy csütörtöki nap volt, már nem emlékszem pontosan. Az úttörőcsapat vezetője elkísért minket, s megígérte, hogy vasárnap két ifivezetőt küld segítségül. Így is történt, két lány érkezett. Közben a táborba vasárnap jöttek a látogatók. Az egyik táborozó kislány bátyja és annak barátja - ők is ifivezetőként nagyon szerettek volna ott maradni segíteni - kérték a közbenjárásomat. Végül ott maradhattak, így a további néhány nap 4 ifi (két lány, két fiú) segítségével telt el. Nagyon sokat segítettek nekem.

Tápiószeleiekkel, s úgy emlékszem farmosiakkal voltunk együtt. Rajtam kívül még 6 felnőtt felügyelt a kb. 200-220 gyerekre, mindenki figyelt mindenkire. És természetesen minden faluból voltak ifik, összesen talán 8-an. Úgy emlékszem, 8 vagy 10 napot töltöttünk ott.

Az úttörőtábor az erdőben, csodaszép helyen terült el.

A programokat, bár a gyerekek számára voltak összeállítva, én is nagyon élveztem. Néhány évvel azelőtt még jómagam is gyerekként vettem rajtuk részt.

Lány- és fiúőrsök alakultak. Minden őrs egy kis faházban aludt. A nyitó és záró tábortüzek hangulatát mindannyian élveztük. A Mátrafüred – Kékestető gyalogtúra akadályversenyekkel élmény volt a gyermekek számára. Kékestetőn töltöttünk néhány órát, majd indultunk vissza a táborba, akkor már mindannyian egyszerre. Így én a korábbiakkal együtt ötször tettem meg az utat, mindig más útvonalon. Az ott töltött napok alatt sokat sétálhattunk Mátrafüreden, megmásztuk a Kozmáry kilátót. Kirándultunk a Muzsla kilátóhoz, a Rákóczi-forráshoz, Sástóhoz. Az Ördög-forrásnál paprikás krumplit főztünk, a Gyermekvasúttal Gyöngyösre utaztunk. Egy nap autóbusszal Egerbe mentünk, s egész nap strandoltunk. A tábor területén lehetőség volt sportolásra: foci, ping-pong, tollaslabda stb. Voltak különféle vetélkedők: szellemi, ügyességi. Egyik este a tábor területén szalonnát sütöttünk.   

Mivel közel 40 évvel ezelőtti esemény, így sok dologra halványan vagy egyáltalán nem emlékszem. De az érdekesebb programok, kicsit jobban megmaradtak az emlékezetemben.

Erre a táborozásra mindig nagyon szívesen gondolok, az akkori gyerekekkel jó volt együtt nyaralni.

 

Visszaemlékezésem 1992 nyarára Feldafingben

Tóalmás 1991-ben testvérközségi kapcsolatot létesített a németországi Starnbergi tó mellett fekvő Feldafinggel. Az első üdülés 1992 júliusában volt. 18 tóalmási gyerekkel voltam kint nyaralni, 10 napot töltöttünk ott. Családoknál voltunk elszállásolva. Amikor este megérkeztünk, akkor derült ki, hogy én az egyik feldafingi könyvtáros családjánál kaptam szállást. Amíg ott voltam, sokat beszélgettünk a feldafingi és a tóalmási könyvtárról, meg általában a német és a magyar könyvtárakról. (1994. április 24-27-ig szakmai tapasztalatcserén volt nálam ugyanaz a feldafingi könyvtáros, akinél a nyaralásom töltöttem.)

Első nap a polgármester úr végigvezetett minket a községben. Az ott töltött napok alatt több helyi intézménybe ellátogattunk. Többször pihentünk a helyi strandon. Kirándultunk Münchenbe, jártunk az olimpiai faluban is. Egész napot töltöttünk a Kaltenbergi lovagi tornán, s az ottani rendezvénysorozaton, ami számomra nagyon érdekes volt. Egy napon feldafingi gyerekekkel autóbuszos kiránduláson vettünk részt a környéken. Hétvégén, vasárnap mindannyiunknak a szállásadók szerveztek programot. Mi Münchenbe kirándultunk. Olyan helyekre mentünk el, ahol a gyerekekkel nem voltunk. Mivel ez a nyaralás régen történt, nem emlékszem pontosan mindenre. Az biztos, hogy nekem nagy élmény volt, s szerintem a gyerekeknek is.

1992 augusztusában feldafingi gyerekek nyaraltak 1 hétig Tóalmáson. A tóalmási szülőkkel együtt szerveztük meg számukra az itt töltött napok programjait.

 

Befejezés

A könyvtárosok közül sokakról - rólam is – elmondható, hogy eredetileg nem könyvtárosnak készültek, aztán mégis könyvtárosok lettek.

Kár, hogy a 26 és fél év alatt nem írtam naplót! Ebből a visszaemlékezésből sok dolog kimaradt, de azt gondolom, a lényeget össze tudtam foglalni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: KÖZSÉGI KÖNYVTÁR
TÓALMÁS - © 2008 - 2024 - doboilona.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat